2. rész

 Sziasztok!

Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog nektek :)
Jó olvasást, 

és ha egy kis időtök van írhatnátok pár kommentet :)
Puszi :*

Carlos programjai közé tartozott az is,hogy kiosszak pár aláírást és készíthessenek velem a rajongók képet. Mikor végeztünk Carlos engedett egy kis szünetet, addig elment,hogy megnézze a következő teendőket. Vissza mentem a garázsba, ahol leültem, s néztem a szerelőket,hogy miként sürögnek forognak a motor körül. Egy két percig nézhettem őket, mikor megrezzent a telefonom. 

 Szia nyuszi, a lakáskulcsot utánad viszem. Hol vagy pontosan? 

A Team LCR garázsát keresd!

Mikor elküldtem az üzenetet, valaki leült a mellettem levő székbe. 

- Most nincs dolgod,cica? Foglalkozhatnál velem. - tette kezét a combomra. Én csak rá néztem olyan, akadj le rólam nézéssel. De nem hagyta annyiba, elkezdte simogatni a combom. Lelöktem kezét a combomról, majd felé fordultam.

- Szállj le rólam! - álltam fel, s el akartam menni onnan de megragadta a kezem, s az ölébe rántott. 
- Uh, cica. - szívta be élesen a levegőt.
- Randy de Puniet! Mi a fenét művelsz? - jött oda mérgesen a csapatfőnök. 
- Csak kicsit szórakozom főnök. - rántotta meg a vállát. 
- Szórakozz mással. Nadia-t pedig hagyd békén. 
- Oké, elengedtem! - emelte fel védekezően a kezeit Randy. 
- Ha még egyszer meglátom,hogy a közelében leszel, megjárod Puniet!
- Értettem főnök! - forgatta meg a szemeit, majd elővette a telefonját és azt kezdte nyomkodni. A főnök csak biccentett felém, majd el is ment a dolgára. Én is elkezdtem a telefonomat nyomkodni, s megnéztem a közösségi oldalaimat, mikor hangos sikítozásra lettem figyelmes. A nézők egyszerre kezdtek el tapsolni, és sikítozni. Ránéztem a képernyőre és a Real Madrid szeretett focistái integettek a közönségnek. Én ezen a jeleneten csak a fejemet tudtam rázni, de mikor Cristiano vágott hülye fejeket a kamerába, nem kellett sok én is elnevettem magam.
- Már csak ezek hiányoztak. - horkantott fel mellettem Randy.
- Amíg nem ismered őket, ne ítélkezz felettük. - néztem rá. 
- Mert te biztosan ismered őket. - nézett ő is a szemembe. Erre én csak megrántottam a vállam, s mikor a fiúk elérték Randy garázsát egyszerre kiáltottak fel. 
- Hé, nyuszi. Csak idetaláltunk. - nevetett Cristiano. 
- Igen, Cris. Gratulálok. - nevettem én is. 
- Sziasztok. - köszöntek a szerelők. 
- Hola. - köszöntek vissza a fiúk.
- Titeket be engedtek ide? - adtam mindenkinek két-két puszit. 
- Azt kellett csak mondanunk,hogy egy ilyen szép lányhoz jöttünk. - ért oda Sergio is, majd elkapva a derekam, adott egy nagy cuppanós puszit az arcomra. 
- Már csak te hiányoztál. - nevettem. 
- Én mindenkinek hiányzom. 
- Jaj, Sese. Téged se a szerénységed miatt szeretnek. - csaptam a vállára. 
- Te mindenhogyan szeretsz. - csókolt a hajamba. 
- Jajaj, itt nagyon izzik a levegő. - köhécselt Pepe, mire nekem csak csúnyán kellett ránéznem, máris összehúzta magát. 
- Kíváncsi leszek,hogy ha a következő buliba nem hívlak meg, ki fog könyörögni az ajtóm előtt,hogy bejöhessen. - fontam keresztbe magam előtt a karjaim.
- Pepe, szerintem inkább maradj csöndbe. - vágta hátba Karim. Pepének erre csak egy vállrándítás volt a válasza. 
- Tudod,hogy úgyis meghívnálak. Ne durcizz már. - nevettem.
- Nézzenek oda kit látnak szemeim. - pacsizott le Karim, Randyval?!!
- Comment allez-vous, mon pote? (Hogy vagy, haver?) - kérdezte Randy. 
- Je suis bon compagnon de grâce. ( Jól vagyok. Kösz haver.) - válaszolt Karim.
- Oké, vágjuk mi,hogy ti franciák vagytok. De mi nem. Szóval ezt vegyétek figyelembe, és ha lehet angolul beszéljetek. - okoskodott Pepe.
- Én tudok, franciául beszélni. - rántottam meg a vállam.
- Édes, te melyik nyelven nem tudsz beszélni? - mosolygott rám Sergio.
- Elnézést kérek,hogy én nem ragadtam le a spanyolnál, mint egyesek. - böktem meg Sergio mellkasát. 
- Hé, tudok angolul. - sértődött be.
- Igen? Mióta? - mosolyogtam rá.
- Hát, már régóta. Igaz srácok? - a fiúk inkább nem szóltak semmit. Csak mosolyogtak. 
- Hát igen, látszik a többség veled van. - kacsintottam rá. 
- A többség mindig veled van, tudjuk. Nem kell mindig kiemelni. - forgatta meg a szemét.
- Hé, most ne sértődj meg. Én szeretek veled spanyolul beszélgetni. - bújtam oda hozzá, mint egy kiscica. 
- Már amilyen gyakran látlak. - húzta el a száját.
- Most nincs munka. - rántottam meg a vállam. - Most megígérem, többet foglalkozok veled, jó? - mosolyogtam. 
- Megbeszéltük. - adott egy puszit az arcomra, közel a számhoz. Mire én nem kicsit meglepődtem. 1 évvel ezelőtt szakítottam Sergioval, mert a távolság miatt nem igazán ment nekünk ez az egész. De most,hogy többet vagyok itthon, folyamat átjár hozzánk, és próbálkozik. Igen, bevallom. Szeretem még Sergio-t de már nem tudnám elképzelni vele ezt az egészet. 
- Pff... A drága focistád egyet fütyül és már ugrasz is. Rám meg nem tudtál volna szánni, 20 percet? Gyors vagyok ám, baby. - kacsintott rám Randy, mintha nem lenne körülöttünk senki. 
- Hogy mi van? - lett nagyon dühös Sergio.
- Hé, fogd vissza magad, haver. - mondta Karim, Randynak. 
- Most miért? Talán nincs igazam? Ne mondjátok,hogy még egyikőtök sem feküdt le vele. - bökött felém.
- Nadia nem kurva! Ezt jól vésd az eszedbe! - ment hozzá egyre közelebb Sergio, de Cris és Karim lefogták. 
- Ugyan már. Nem, mi? Playboy lányka... Pff, szajhának se nevezhető. - köpte a szavakat Randy. Nem bírtam már vissza tartani sem a dühömet, sem a könnyeimet. Amint kimondta a szavakat Randy, én abban a pillanatban lekevertem neki egy hatalmas pofont, s már rohantam is el az öltözőm felé.
- Nadi, várj! - fogta meg a kezem Gonzalo.
- Ne, Gonza! Most csak egyedül szeretnék lenni. - löktem el magamtól, s mentem a tervezett úti célom felé.